Tizenhatodik fejezet
Caitlin és Caleb a korlát mellett állt, és ahogy lenéztek az óceánra, a Martha’s Vineyard szigetére tartó komp kürtje megszólalt, és a hajó kezdett elválni a mólótól. Caitlin izgatott várakozással telve nézett le a hullámzó vízre. Szerette a hajókat. Boldognak és szabadnak érezte magát. Ahogy nézte az egyre növekvő hullámokat, rájött, hogy most valószínűleg valamilyen hülye osztályban ülne, és hallgatná egy tanár mondandóját. Úgy érezte magát, mint egy felnőtt. Függetlennek. Az egész világ az övé volt.
Calebre nézett, arra számítva, hogy ő is boldog, de meglepetten látta, hogy mennyire ideges. Még sosem látta ilyennek.
Sokkal sápadtabb volt, mint máskor. Talán csak a hajó nem tetszik neki, vagy lehet, hogy nem tud úszni.
Kinyújtotta a kezét, és megnyugtatólag a fér
