TIZENHARMADIK FEJEZET-1

1994 Слова

TIZENHARMADIK FEJEZETEgy perzselő augusztusi napon, amikor az ég színe olyan volt, mint a régi vakolat, új vers érkezett. Ez wichitai bélyegzővel volt ellátva. Adrian az élelmiszerbolt parkolójában, az autójában olvasta az év harmadik versét. Soká hagytam neked, hogy őrületbe kergess. Mért késlekedtem? Halld hát válaszom ma, kedves. Oly édes izgalommal tölt el várni hosszan, Hogy végül üssön órád, és én véred ontsam. Megviselte, mint mindig. Még egy percig ült, várta, hogy megnyugodjon, hallgatta, ahogy egy fáradt hang odakint azt mondja egy nyafogónak, hogy később majd vesznek fagylaltot. Követte a saját protokollját, a verset becsúsztatta a borítékba, a borítékot a táskájába. Hazaérve majd készít róla másolatot, és elküldi, ahogy szokta, a rendőrségnek, a szövetségi ügynöknek, Har

Бесплатное чтение для новых пользователей
Сканируйте код для загрузки приложения
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Писатель
  • chap_listСодержание
  • likeДОБАВИТЬ