Személyazonosság

Második fejezet-1

A szombat délelőttjét házimunkával töltötte. Mosás, takarítás, álmodozás a falak megnyitásáról, friss festésről, új pultokról. Elvégezte a heti bevásárlást, beleértve Nina listáját, a konyhai táblán hagyta a számlát a havi elszámolásukhoz.

Amikor Nina aznap délután hazaért a munkából egy tálca árvácskával, zsáknyi földdel és tőzeggel, kihozták a cserepeket a tárolóból.

Egy nap, gondolta Morgan, virágládákat szeretne az ablakokba. De új redőnyöket is akart, és egy aranyos kis verandát.

Számításai szerint a következő tavasszal mindezt megengedheti magának. Egyelőre a cserepes árvácskák is megteszik.

– Mesélj még erről a Luke-ról!

Morgan a kapucnis pulóvere cipzárját felhúzva a nem egészen áprilisi szellő ellen lelapogatta a földet a boldog mosolyú árvácskák körül.

– Igazából nincs sok mesélnivaló. Informatikus, és biztos jó benne, különben a cége nem küldené ki hetekre, hónapokra, hogy átvegyen egy területet. Vagy akárhogy is hívják. Ráadásul jól öltözködik. Nem kirívóan jól, csak jól.

– Azt mondtad, elbűvölő.

– Igen, mert igaz. Jó modorú, barátságos. Két sör a limit. Pizzás randi egy sokat utazó emberrel, Nina. Nem esküvőre készülünk.

Nina feltolta a szalmakalapját.

– Mikor volt az utolsó pizzás vagy bármilyen randid?

– Ne menjünk most bele.

– Azért nem mész bele, mert mindig mosolyogsz és nemet mondasz. Miért mondtál igent? Mert elbűvölő?

Morgan kicsit szégyenlősen vállat vont.

– Az sem árt. Tudok sekélyes lenni. De érdekes, és nem csak beszél. Meghallgat. Az jó. Szerintem jó.

– És ideiglenes.

– Igen, és ideiglenes, és ez most pluszpont. Jó lesz, mondjuk, öt, hat, talán hét év múlva, állandóra menni.

A szeme, amely palackzöld volt, mint az apjáé, kissé álmodozóvá vált.

– Beleszeretni valakibe, időt szánni rá, családalapításra gondolni. Előbb magamat kell rendbe tennem. Istenem, de édesek ezek a virágok! Milyen okos voltam, hogy egy kertészt szereztem magamnak lakótársnak!

– A legokosabb. Amikor eljön az én időm, és Sam határozottan arrafelé tart, egy nagy, őrült kertet akarok, ezért nagy udvarra van szükségem. Kis ház, nem probléma, de egy nagy, óriási udvar kell. – Végigdőlt a hűvös füvön. – Árnyas fák és dísznövények, a virágoskert és pillangókert között kanyargó ösvények. Őrült madárházak és szökőkutak. Mindent akarok.

Morgan elnyújtózott mellette.

– Kéne szereznünk egy őrült madáretetőt. Nem tudom, mi az a pillangókert, de most már akarok egyet.

– Azt meg tudom oldani. – Megszorította Morgan kezét. – Tényleg szeretek itt lenni. Nem az álmaim nagy, óriási udvara, de tele van lehetőségekkel. Főleg mióta hagyod, hogy a saját fejem után menjek.

– Az erősségeinkre játszunk.

– Meg kellene hívnod az Elbűvölő Embert vacsorára.

– Mi nem főzünk.

– Össze tudunk hozni valamit. Megkérhetem anyut, hogy mutasson valami egyszerű, de hatásos dolgot. Tudni fogja, mi legyen az. Összetakarítunk itt, aztán bemegyünk, és kitaláljuk, mit vegyél fel a randira.

– Csak pizza, Nina.

– Ma pizza, holnap ki tudja? Az erősségeinkre játszunk – emlékeztette Nina, miközben felült. – A randizás az én szakterületem. Szerintem valami lazán szexi kell a pizzás randira az Elbűvölő Utazó Férfival.

– Lehet, hogy nincs semmim, ami megfelelne ennek a célnak.

– Bízz bennem, ezt is meg tudom oldani.

Azon tűnődött, vajon az Elbűvölő Utazó Férfi szombat este benéz-e a bárba… aztán megkérdezte magától, mit árul el róla az, hogy csalódott, amiért nem tette.

Azt mondta magának, jól van ez így, hiszen megint zsúfolt estéjük volt.

És átvett egy rövid délutáni műszakot, amikor a vasárnapi csaposon sürgős vakbélműtétet hajtottak végre.

A munkából egyenesen Nina családi vacsorájára ment, nagyon finom paellát evett, és sokat nevetett.

Hétfőn munka után hazabiciklizett. Mivel a hétvégi rövid szabadidejének egy részét azzal töltötte, hogy ellenőrizze és újra ellenőrizze a pénzügyeit, hogy kiszámolja, mennyit engedhet meg magának, beszélt az irodavezető főnökével a fal lebontásának, a konyha átalakításának – új készülékek, új pultok, új szekrények – költségeiről. A munkálatokról.

Ezt a számot szem előtt tartva hazabiciklizett, és úgy alakította a terveit, hogy azok igazodjanak a pénzügyekhez. A szekrények cseréje helyett festés… egyelőre, mert nem volt hajlandó lemondani álmai konyhaszigetéről.

Amikor letette a biciklit, Nina a bejárati ajtóhoz jött.

– Nagyon szorosra szabtad az időt.

– Másfél órám van. Majdnem.

– Gyere be, amiga mia. Dolgunk van. Megcsinálom a sminkedet.

– Tudom, hogyan kell sminkelni.

– Ismered az irodavezetői sminket, és az éppen-eléggé-­kacér csapos sminket. De ismered-e a szexi-laza-pizzarandi sminket?

– Ez nagyon konkrét, de valószínűleg igen.

– Semmi valószínűleg. A fürdőszobámba – intett Nina az ujjával. – Mindent előkészítettem. Hoztam neked egy széket, mivel tizenöt centivel magasabb vagy nálam.

– Tizenöt és féllel.

– Csak dörgöld az orrom alá, Csupaláb.

Nina nem tudva megtagadni önmagát, Morgan idejének majdnem felét arra használta, hogy tökéletesítse a munkáját.

– Azt hiszem, az arcom legalább két és fél kilót hízott.

– Minden dekája megéri. Csak nézd meg azt az arcot! Gyönyörű zöld szemed van, de most egyenesen csodálatos! Jó munkát végzek.

Morgan ezzel nem tudott vitatkozni: a szeme hatalmasnak tűnt, a zöldje mélyebbnek, a bőre pedig üde és friss volt a felvitt és eldolgozott végtelen réteg ellenére (vagy épp azok miatt?).

– A piros szájfény tényleg jól áll – döntötte el Nina, miközben a munkája eredményét tanulmányozta. – A matt a szexi felé vitt volna. Ez így jó. Tökéletes ajkad van, épp elég telt, épp elég széles. Menj, öltözz fel!

– Mit csinálsz ma este?

– Itthon maradok.

Nina követte barátnőjét a hálószobába, csak hogy biztos legyen benne, Morgan azt viseli, amit kiválasztott neki.

– Tényleg?

– Rengeteg van még anyu tegnap esti maradékából. Pihenős és szépségápolós estét tartok. Habfürdő, hajmaszk, arcmaszk. Hosszú habfürdő egy pohár borral és gyertyákkal. Egy önkényeztető este. Aztán mindent hallani akarok a randidról.

– Csak egy pizza. – És most ez az egész készülődés idegesítette.

– Valahol el kell kezdeni. Istenem, de jó segged van! – tette hozzá, miközben Morgan belebújt a szűk farmerbe. – Egyméternyi láb, formás apró fenékkel megkoronázva.

Morgan hátranézett, és megriszálta a fenekét.

– Rám hajtasz?

– Ha az utazós fickó nem teszi, akkor valami baj van vele.

– Nem hódításra hajtok. – Morgan belebújt a világoskék pulóverbe. – Talán, a körülményektől függően, egy finom lökés elfogadható lenne.

Nina figyelő tekintete alatt lecserélte a fülbevalóját néhány csüngőre, felhúzta a legjobb csizmáját, majd felvette a kőszürke bőrdzsekit, édesanyja karácsonyi ajándékát.

– Átmegyek?

– Maga a megtestesült alkalmi szexi. – Nina egy kis pumpás flakont vett elő a zsebéből. – Sétálj át a spray-n – parancsolta, és a levegőbe permetezett.

Morgan a szemét forgatva átsétált.

– Tökéletes. Most pedig igyunk egyet.

– Iszom egy pohár bort a vacsorához.

– Most egy negyed pohárral, hogy minden simán menjen. Ha pedig megbolondulsz, és két pohárral iszol a vacsorához, vidd el a párodat sétálni a Market Streetre, le a parkba, a tóhoz, és vissza. Ami azt illeti, szükséged lesz a kék virágos sálamra is. Az adja majd meg a kellő hangulatot.

Pontban hétkor, annak ellenére, hogy Nina ragaszkodott hozzá, hogy ne legyen pontos, Morgan belépett a Luigi’sba.

A hely úgy zsongott, ahogy szerinte egy jó étteremnek zsongania kell, és szósz-, fűszer- és olvasztottsajt-illata volt.

Megkönnyebbült, amikor meglátta, hogy Luke már a bokszban ül, és ahogy a férfi rámosolygott, amikor megpillantotta, az cseppet sem sértette az egóját.

Luke kicsúszott a bokszból, amikor Morgan odaért, megfogta a kezét, és könnyedén megcsókolta az arcát.

– Csodálatosan nézel ki.

– Köszönöm. Remélem, nem vártál sokáig.

– Csak most érkeztem. Szuper kabát – jegyezte meg, miközben segített neki levenni.

– Ajándék az anyámtól.

– Kiváló ízlése van. Rendeltem egy üveg vöröset, amikor ideértem. Remélem, nem gond. Változtathatunk, ha valami mást szeretnél.

– A vörös jó lesz. Hogy telt a hétvégéd?

– Eredményesen. Megfogadtam a tanácsodat, eltöltöttem egy kis időt Inner Harborben. – A pincérnőre mosolygott, amikor az hozta a bort.

– Eldöntötték már, hogy mit szeretnének?

– Adna nekünk még néhány percet?

– Persze, csak nyugodtan.

Luke felemelte a poharát.

– Egy jó társaságban eltöltött kellemes estére. Tényleg azt hittem, hogy meggondolod magad.

– És kihagyjam az ingyenpizzát?

A férfi nevetett.

– Mit szeretnél rá?

– Bármit, mindent vagy semmit. A pizza sosem rossz.

– Az én nyelvemen beszélsz. És hogyan telt a te hétvégéd?

– Szintén eredményesen. Ninával ültettünk néhány árvácskát. Mindig mosolyognom kell a láttukra, amikor hazajövök vagy elhagyom a házat.

– A lakótárs, aki egy kertészetben dolgozik.

– Úgy van.

– Jó barátnők vagytok.

– Igen. – Az első igazi, állandó barát, akit nomád életében szerzett. – Jó, hogy van valaki, aki érti a ritmusodat. Általában felkel és elmegy, mielőtt munkába indulok, és már ágyban van, mire hazaérek a Roundból.

– Ez valószínűleg segít. Úgy értem, mindkettőtöknek megvan a saját időbeosztása, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy megvan a saját teretek.

– Igen, és amikor megosztjuk ezt a teret, élvezzük egymás társaságát. Nem furcsa, hogy nincs állandó rutinod, nincsenek szomszédaid, barátok a közelben?

– Jelenleg megfelel így. – A férfi egy önmagával elégedett, határozott ember mozdulatával hátradőlt. És Morgan ezt nagyon vonzónak találta. – Egy nap, gondolom, találok majd egy helyet, ahol maradni akarok, le akarok telepedni. De sokat látok az országból, sok érdekes emberrel találkozom. – Gyors, ragyogó mosolyt villantott fel. – Mint például te.

Morgan arra gondolt, hogy a férfinak is jó a ritmusa. Épp elég kacér.

– Biztosan szereted a munkád, és azt kell hinnem, hogy nagyon jó vagy benne.

– Szeretem a munkám. Olyan rendszereket kialakítani, amelyek megfelelnek az ügyfeleknek. Megoldani a problémákat, megkönnyíteni az emberek életét, tágítani a látókörüket. Talán egy nap megmutatod a házadat, és adhatok néhány ötletet.

– Talán.

A férfi ismét elmosolyodott.

– Akkor, a pizza.

Végül Morgan két pohár bort ivott, és az est minden percét élvezte. A férfi történeteket mesélt neki arról, hogyan tervezte meg az intelligens technológiát egy ranchon a montanai Butte-ban, és hogyan nézte a mezőn legelésző bölényeket.

És meghallgatta Morgan új konyhával kapcsolatos terveit, sőt, javaslatokat is tett. Olyanokat, amelyek elég jók voltak ahhoz, hogy felkerüljenek a lány reményei és álmai listájára.

A férfi javasolta a sétát.

Az esti szellő kicsit csípős volt, de jólesett az étterem melege után. És olyan régen volt már, hogy valakivel sétált, hogy valaki fogta a kezét.

Majdnem tíz óra volt, sokkal később, mint tervezte, amikor a férfi a kocsijához kísérte.

– Szeretnék újra találkozni veled, így. Nem mintha nem élvezném, hogy a bárpultnál ülök, amíg te dolgozol. De szeretnék újra találkozni veled. Az időbeosztásom rugalmas. Tudok alkalmazkodni a tiédhez.

Lehet, hogy Nina bekúszott a gondolatai közé, de azon kapta magát, hogy meghívja a férfit vacsorára.

– Jövő hétfő este nálam. Az számomra a leginkább nyitott.

– Te főzöl?

– Nem. Azt még fel kell vennem a megtanulandó dolgok listájára, úgyhogy nem.

– Nina főz.

– Nem, de az anyja igen, és ő majd segít elkészíteni valamit, ha hajlandó vagy megkockáztatni.

– A kaland a játékom. Hétkor megfelel?

– Persze. A hét óra nagyszerű.

– Ott leszek. Van címed?

Kinyújtotta a kezét a férfi telefonjáért, hozzáadta a címét a névjegyzékéhez.

– Elmondhatom, merre gyere.

– Jó barátja vagyok Google úrnak. Beugrom még a bárba. Talán még a dartsot is kipróbálom.

– Roddy gyilkos játékos.

– Megkockáztatom.

A férfi ekkor odahajolt hozzá, és Morgan ezt finom lökésnek nevezte volna. Éppen a megfelelő mennyiségű lökés, ahogy az ajkai találkoztak az övével. A férfi nem erőltette, de hatással volt rá. És az a rezdülés, amelyet Morgan már nagyon-nagyon régen nem tapasztalt, tökéletes lezárása volt az estének.

– Jó éjszakát, Morgan.

– Jó éjszakát. Nagyon jól éreztem magam.

– Én is. Vezess óvatosan.

Óvatosan vezetett, bár kicsit lebegett a jóéjt-csók csendes izzásában.

És amikor belibegett a házba, Nina az esti kényeztetéstől ragyogva, kényelmes pizsamában várta.

– Oké, elég rád néznem, és tudom, hogy ez nagyon sikeres első randevú volt. Mesélj! Rád hajtott?

– Épp megfelelő mennyiségben. Komolyan kedvelem a fickót. – Morgan boldog sóhajjal lerogyott egy székre. – Könnyű és szórakoztató vele beszélgetni. Olyan sok helyen járt már, és jól mesél. Meghallgat. – Felvonta, majd leejtette a vállát. – És amikor megcsókolt búcsúzóul, a gyomrom megremegett.

– Milyen csók volt? Jellemezd.

– Azt mondom, hogy lágy, és csak kicsit álmodozó. Semmi nyomulás, semmi lángolás. Csak könnyed és hatékony. A végén meghívtam vacsorára jövő hétfő estére.

– Hűha! – Nina felugrott, és gyors táncot lejtett. – Szent szar! Ugye nem drogozott be? Vagy nem használt valamilyen elmetrükköt?

– Kedves, jó megjelenésű, érdekes férfi. Ennyi.

– Több mint elég. Anyu majd segít nekünk főzni valamit. Vagy azt szeretnéd, ha hétfőn eltűnnék?