Tanulmányozta a honlapot; tudta, mire számíthat. De amikor belépett, csak arra tudott gondolni: Istenem, ó, istenem, akarom ezt a munkát!
Egy üvegfal nyitotta meg a bárt a külvilág felé. A hegyek, a lejtők, a tó egy szelete, az erdő és az ösvények, és az, amiről, feltételezte, kert lesz a kinti, hatalmas terasz körül, amikor a tél majd lazít a szorításán.
Az asztalok csillogtak, ismét csak a méltóságteljes sötét fa, és mindegyiken egy-egy kis üvegkupolás teamécses és egy váza volt. A székek és a bokszok puha, kőszürke bőrhuzata hívogatta a vendégeket, hogy megpihenjenek rajta.
A bárpult az oldalfal mentén húzódott, így a mögötte állóknak teljes rálátásuk volt a teremre. Sötét fából készült, akárcsak az asztalok, antiknak tűnt mély faragványaival, négyoszlopos, tüköríves polcaival.
Morg
