A férfi visszajött, fekete kabátot és sálat viselt.
– Sajnálom, uram, a bár zárva van.
– Kikísérlek.
– Ó, köszönöm, de nem kell…
– Úgyis el kell mennem a kocsimért. Hozd a kabátod.
Morgan fogta a kabátját, a kötött sapkáját, a sálját, a kesztyűjét.
A férfi egy pillantást vetett a bebugyolált lányra.
– Elugrasz az Északi-sarkra?
– Ezek a hideg vermonti éjszakák számomra még nem jelentenek tavaszt.
Miles lekapcsolta a villanyt, és a lány egy utolsó pillantást vetett a bárra – minden rendben volt –, mielőtt átment volna vele a boltíven.
Átvágtak a csendes előcsarnokon, ahol az éjszakai portás valami regényt olvasott a pultnál.
– Jó éjt, Walter.
– Jó éjt, Morgan. Jó éjt, Miles. Óvatosan vezessetek.
Kiléptek a csípős hidegbe. Morgan úgy döntött, hogy nem durva arculcsapás, mint egy
