Repült, és nem ismert senkit sem, akinek erről a leghaloványabb fogalma is lett volna. Úgy evett szárnyalva szúnyogokat, mint ahogyan a vénasszonyok esznek likőrös bonbonokat karácsonykor, és felrepült. Nem voltak már többé veszélyek számára, sosem fog éhezni és semmi sem okozhat már neki fájdalmat. Először életében szabadnak érezte magát, igazán szabadnak. Habár azt, hogy milyen élet áll még előtte, nem tudta.
Mégis, érezte, hogy ezt egyelőre titokban kell tartania, legalább addig amíg erről nyilvános véleményt nem kap, hiszen ő most Pee Pob volt, az igazi lao–thai megfelelője a vámpírnak, akit arrafelé valósnak hittek, csakúgy, mint egész életében, ő maga is.
Kíváncsiságból leellenőrizte a fogát, de a szemfogai nem voltak megnövekedve, vagy legalábbis még nem, habár halálsápadt volt és
