37Türelmetlenül várok a kórház bejárata előtt, a parkolót pásztázom Kimberlyt keresve. Egymilliomodszor ellenőrzöm az órámat, felnyögök, és remélem, nem késik túl sokat. Ez most nem a megfelelő alkalom, hogy Kim-standardidő szerint működjünk.
Mindjárt 7:10. Le fog maradni róla.
Végre a parkolólámpák fényében meglátom szőke fejét a kocsik között.
Vadul integetek neki, úgy festek, mint egy eszelős.
Az út további részét futva teszi meg, az arca félig értetlen, félig vidám.
– Mi van? Mi az a nagy titok?
Megragadom a kezét, és magammal húzom a sarkon túl az egyik hatalmas kőoszlop mögé a kórház bejáratánál.
– Kyle…
Az ajkamra teszem az ujjam és az ajtó felé biccentek. Kim kiles az oszlop mögül. Átnézek a válla fölött, és visszatartom a lélegzetemet. Alig egy perccel később Marley és az
