– Nem – cáfolta meg habozás nélkül Noah. – Kijátszotta és kirabolta, aztán tálcán nyújtotta át őket az SS-nek, akik már vártak rájuk.
Magda megsemmisítő megvetéssel nézett rá.
– „A művészet olyan hazugság, amely segít meglátni az igazságot.” Picasso szerint legalábbis. – Legyintett. – De maga nem lát semmit.
A beállt csendben Lilian megpróbálta lecsillapítani az anyósát, Noah pedig szemmel láthatólag nem volt hajlandó vitába szállni vele. Méltóságán alulinak tartotta volna egy kilencvenkilenc éves asszonnyal vitatkozni, még akkor is, ha az egy nácihoz ment feleségül.
– Mit számít ez most már? Öregasszony vagyok – jelentette ki Magda. – Nemsokára meghalok. Megtettem, amit meg kellett tennem, és biztonságban vagyunk. – A fiára nézett, a kezébe fogta ernyedt kezét, és úgy babrálta Jacques
