27.LUCAS KÖZELEBB MERÉSZKEDETT az üvegfalhoz, benézett a raktárba – ha egyáltalán raktár volt az – és közben végig az az érzés kínozta, hogy valami fontosat nem vesz észre, mégpedig azért nem, mert nem tudja róla, hogy fontos. De egyelőre beérte annyival, hogy átlát mindkét üvegfalon, a mezőre, ahonnan a lövés leadták, északkeletre az épülettől.
Most O’Brien hívta.
– Nem tudunk úgy odamenni magához, ahogy terveztük, de a hátsó oldal felől megközelíthetjük a helyet, már hozzá is fogtunk. Összesen hatan vagyunk, öt perc múlva odaérkezünk. Hozunk tűzoltólétrát, azzal talán feljutunk a ház tetejére, és, ha igen, felküldünk egy mesterlövészt.
– Az bizony jó lenne, nagyon jó…
Folytatta volna, de nem lehetett: három lövés szakította félbe a mondókáját, aztán Rae kiáltása hallatszott, úgyhogy
