COLTON
Gyönyörű kék szemek bámultak rám, miközben a nő kezét fogtam. Istenemre mondom, hogy még szebb volt könnyáztatta arccal és kisírt szemmel.
Bassza meg! Ez így nagyon kemény menet lesz! Hogy legyek kimért és higgadt, amikor a nadrágomban dudorodik farkam? Hihetetlen, hogy beindít ez a nő! És ehhez elég csak rám néznie. Könyörgöm, ne már! Nem lehetek ennyire esendő!
– Mit akar tőlem? – kérdezte suttogva.
Ó, ha azt tudná! Kifektetném, kikötözném, kipeckelném azt a gyönyörű száját, és addig szenvedne a gyönyörtől, míg én meg nem engedném neki, hogy elélvezzen.
Nos, kurvára ezt akartam. Amióta csak megláttam a lépcsőn. Csak álltam és bámultam rá, ő pedig gyanútlanul lépdelt az elkerülhetetlen jövője felé. Abban a pillanatban tudtam, hogy minden elrendeltetett. Ő volt az én prédám, ak
