Kifújtam a levegőt, és begörnyedtem a vereségtől.
– Tudom én, oké? Megérdemlek egy kis legyintgetést. – Pontosan tudtam, hogy mekkora marha vagyok. Milyen vak és makacs. Tisztában voltam vele, hogy neki van igaza. Ugyanakkor azt is kezdtem megérteni, hogy mit érzek Aaron iránt, milyen nagy és ijesztő ez az egész. – Rosie, azt hiszem… nem… Tudom, hogy…
– Jaj, ne! – vágott a szavamba.
Ebben a pillanatban megjelent a látómezőmben egy fej.
– Helló, Rosie és Lina! Hogy vannak a hölgyek?
Sokkal rosszabbul, mint két másodperccel ezelőtt, akartam mondani.
Sokkal rosszabbul, mint két másodperccel ezelőtt,– Helló, Gerald – dünnyögtem ehelyett.
Egyikünk sem vette a fáradságot, hogy válaszoljon a kérdésre.
Ami a jelek szerint Geraldot nem érdekelte, ugyanis lecövekelt mellettünk.
– Na, milyen
