Heni olykor mélyen a szemem közé néz, miközben szerződéseket helyez elém az asztalra.
– Itt, itt és itt! – bök a papír bizonyos részeire, hogy hol írjam alá azokat.
Amikor összeráncolja a homlokát, leteszem a tollat, és hátradőlök.
– Valami baj van, Heni?
– Csak gondolkodom.
Henit kedvelem. Mindig is kedveltem. A magyarországi irodámban dolgozott először, a kezdetektől velem van, mindent tökéletesen átlát, irányít és kézben tart.
– És min gondolkodsz?
– Hogy miért?
– Miért mi?
A paksamétát az asztallapra helyezi, majd hátrébb lép.
– A legjobb főnök vagy a világon, Hamza.
– Ó, ez kedves… – mosolyodom el, ám ő felemeli a kezét, hogy folytatná.
– De most nem ismerek rád.
– Mármint?
– Tudod, mit szerettem meg benned először? Hogy dicsérsz. Akármelyik ingatlanügynök elad valamit,
