Rájött, hogy beszélgetés közben végighúzta az ujját néhány utcán az előtte heverő térképen, a Central Park végén elkanyarodva, és rájött, hogy azon a rengeteg úton, fordulón és kereszteződésen gondolkozik, amelyek ehhez a pillanathoz, ehhez a beszélgetéshez vezettek.
– Hé, és amikor itt leszel, talán megbeszélhetjük azt a nyaralást is, amit korábban említettem? – vetette fel.
– Persze – válaszolta Eliza nem túl lelkes hangon. A vonakodása Ben eszébe juttatta azt a kellemetlen párbeszédet, amit Larával folytattak: a nő kárörvendő arckifejezését, amikor elmondta neki, hogy Eliza utál kempingezni.
– Nem muszáj kempingeznünk, ha nincs hozzá kedved – tette hozzá gyorsan. – Csinálhatunk valami izgalmasabbat is, például… – Az ujja még mindig a Central Park körvonalát követte, és mielőtt még és
