35. FEJEZETAntonio a feszes, fekete nadrágját viselte, és egy úgyszintén feszes, fekete póló volt rajta, amitől szinte mulatságos látványt nyújtott. Nem fogtunk kezet, de kérte, hogy üljünk le.
– Nehéz volt megtalálni a helyet? – kérdezte.
– Nem szerepel a Michelin útikönyvemben.
Ránk nézett.
– Gondolják, hogy követték magukat idefelé?
Ez furcsa kérdés volt egy rendőrségi informátortól.
– Ezt ön tudja.
Vállat vont.
– Nem fontos. Már máskor is hoztam ide amerikai turistákat. Hogy megmutassam nekik, hogyan lazítanak az emberek munka után.
Igen. Ezek a havi húszdolláros munkák fárasztóak lehetnek.
– Ezen a környéken lakik?
– Igen. Ez a helyi kocsmám.
Jack most azt tanácsolná, hogy szerezzem meg Antonio címét, kövessem hazáig, és lőjem fejbe. Sara is helyeselhetné az ötletet.
Anto
