„- Gondolj csak bele – bökött oldalba -, az önmagában haszontalan gyémánt sokkal értékesebb, vagy ha úgy tetszik, sokkal többe kerül, mint az emberi élethez elengedhetetlen víz.” Egy félig magyar kubai olajmérnök és online jóslásban (is) utazó cigány féltestvére osztrák vendégmunkásokkal aknázza ki az őrségi magyar gyógyvíz kincset, melynek legfőbb vásárlói a környéken megtelepült „holland” falu iszákosai – mindez ugyebár őrültségben vetekszik a fent említett paradoxonnal. A Forrásvidék – Olajláz az Őrségben folytatásában kiteljesedik a különc kerekesszékes lány és a karibi balfék szerelme, újra velünk lesz a magát felrobbantó Ati bácsi, Margó, a helyi konyhaművészet üdvöskéje, valamint Bozzi úr, aki bár nem olasz, de tenorja kéretlenül is belengi Kúthely lankáit. Csakúgy, mint az a helyi legenda, hogy ahol olaj van (de nincs), ott gyémántnak is kell lennie… Tóth Gábor Ákos – akinek népszerű balatoni Édesvízi mediterrán című sorozata immár 5. részénél tart - a kúthelyi regényfolyam második részében is hasonló empátiával és humorral tálalja hétköznapi hősei életét. Modern kori „esőcsináló” történet az Őrségből, ami többek között görbe tükröt tart elénk, magyarok elé is. Kultúrák, emberek és vágyak csiszolódnak össze számos buktatón és vakvágányon keresztül, hogy végül egy igazi közösség kovácsolódjék a szereplőkből.

Édesvízi mediterrán - Aranyidőktől a Vaskorig A regény helyszíne a Balaton-felvidék a múlt század első felének viharos éveiben, ám a címbéli falusi kúria lakóiról lassan kiderül, hogy nem csak a világégés, sokkal inkább saját múltjuk elől menekültek ide… 1942-t írunk, a hetvenes éveit taposó „bolond báró” és a felnőttkor küszöbén álló menekült zsidó lány úgy próbálja meg túlélni a szörnyűségeket, a nélkülözést, a terrort, az árulást, hogy fityiszt mutatnak a megpróbáltatásoknak. Járványok, forradalmak, háborúk idején elözönlik a városiak a nyaralóhelyeket. Láttuk a közelmúltban, hogy aki csak tehette, megpróbált minél messzebb kerülni a veszélyzónától. És megpróbálnak aszerint élni, amit a nyaralókból élő helyiek sugallnak: „Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig… Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a vitorlások oldalánál megiramló hullámok.” Egyszerre megindító, sokszor könnyes humorral megrajzolt sorsok peregnek az olvasó előtt -folyton változó balatoni „díszletek” között - kezdve a millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig. A szerző előző, Balatoni Futár című regényében megismert hősök itt sem hazudtolják meg magukat - ám a carpe diem életérzés immár nem holmi úri passzió, sokkal inkább túlélési stratégia… A millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig.

Édesvízi mediterrán – A kezdetek Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…