Damaras a függöny mögött állt, és izgatottan lesett ki lakásának ablakán. Az utca, leszámítva két utcaseprőt és néhány járókelőt, kihalt volt. Kisvártatva, az utca túlsó oldalán feltűnt a leány alakja. Kezében a névjeggyel, kereste a házat, majd az egyik utcaseprőhöz fordult, aki készséggel útba igazította. Átsietett az úttesten és becsöngetett. Damaras még egyszer végignézett az utcán, és miután semmi gyanúsat nem látott, sietve a műterem közepén álló, félig kész szobor alatt elhelyezett nedves agyagba mártotta a kezét, mintha éppen munka közben zavarták volna meg, és csak aztán nyitott ajtót. Kitörő örömmel üdvözölte a leányt, bocsánatot kérve, hogy munkaruhában fogadja, bevezette műtermébe. Amíg a leány körülnézett, Damaras még egyszer kikémlelt az ablakon.
Az utcaseprők egykedvűen vég
