BONIFÁC
Nem egy papot ismertem, aki öreg napjaira szőlőhegybe vonult. Évtizedeken át építgette présházát, gondozta tőkéit, hogy kellemes, csendes otthona, jó bora legyen a kései évekre. Sőt még adjon némi jövedelmet is a szőlőskert, mely nem árt, ha van test és lélek javára, meg Isten dicsőségére, hiszen ezek mindenképpen áldozati évek. A szőlőhegyek magányosságába a béke vágya viszi az öregeket, és az úton, mely errefelé vezet el a földről, az angyalok zenélnek.
Volt, ki az égieknek mindenekfelett kedves gyümölcse, a szőlő mellett ritka szép virágokat termesztett, volt, ki tövises kaktuszokat. Másnak madárkalitkák himbálóztak háza ereszén, vagy holtig barátkozott hegyi és erdei állatokkal, aprókkal, nagyokkal, hogy szinte már szólott a nyelvükön. Mert a legközelebbi út Istenhez, minden
