HUSZONKETTEDIK FEJEZETAdrian először bement, hogy egy kis vizet fröcsköljön az arcára, aztán mindkettőjüknek hozott egy pohár limonádét. Jelenleg jobb választás, mint a bor, gondolta.
Aztán leült, és mindent elmondott a férfinak.
– Először is, úgy tűnik, anyád talált egy magánnyomozó ászt.
– Igen. Olyan nyugodt marad, és… Úgy érzem, mintha számítana, hogy mit érzek. A tények többet számítanak, de nem hagyja figyelmen kívül, hogy mit érzek. És ez segít.
– Mindig segít. A következő, mondanom sem kell, hogy ha az elmélete beigazolódik, a motiváció tiszta baromság. Nem kell mondanom, mert nem vagy idióta vagy az a típus, aki szeret mártírt játszani.
– Szóval… még valami, amit hallanom kell. Tudom, Raylan, de segít, még egyszer mondom, segít, ha hangosan kimondják. Már réges-régen elhatáro
