Dom megfogta és megszorította a kezét.
– Gioia mia. Büszke vagyok rád.
Dom kevés dolgot szeretett jobban, mint tömegre főzni, hacsak nem a gyerekek hangját és szaladgálást a házában.
Adrian barátaival mindkettőt megkapta.
Többkilónyi kövér sertésbordát pácolt saját készítésű, fanyar mártásban, saját kertjéből származó nyári zöldségeket sütött, tésztasalátát készített, és kövér olajbogyóval, szőlőparadicsommal és vékony cukkinicsíkokkal díszítette. Focaccia kenyeret sütött.
Tejszínes-epres süteménnyel koronázta meg az ebédet.
A jóllakottak nyögései, a gyerekek csevegése, a puszta rendetlenség, amelyet egy tökéletesen elkészített, bonyolult étel generált, mélységes örömöt okozott neki.
Szerette Adriant a gimnáziumban szerzett barátaival látni. És látni a családjával Harryt, aki szinte
