TIZENHETEDIK FEJEZETRaylan a brooklyni ház előtt ült a kocsijában. Ugyanúgy nézett ki – persze hogy ugyanúgy nézett ki –, mégsem volt ugyanaz.
Majdnem egy év telt el azóta, hogy kilépett az ottani életéből. Igazából semmi sem volt a régi.
De a barátja, a társa egy másik életet hozott abba a házba. Ideje bemenni, mondta magának. Ideje megbirkózni a helyzettel.
Fogta a virágokat, a hatalmas, szivárványszínű plüss-sárkányt, és a bejárati ajtóhoz ment velük.
Furcsa érzés volt bekopogni annak a háznak az ajtaján, amely valaha az övé volt. De pillanatokkal később elmosolyodott, méghozzá szívből, amikor Pats ajtót nyitott.
Ott állt előtte a magas, erős vállú, kusza, barna hajkoronás és élénkkék szemű nő. Azonnal kitárta a karját, és vidám medveölelésbe rántotta a férfit.
– Hát itt vagy! De
