12.
Este hét óra előtt néhány perccel Ali Heibarak felkereste Jean Marceau-t a műszaki részleg irodájában. A nyúlánk, sovány gépészmérnök barátságosan fogadta Heibarakot, hosszú lábát le sem vette az asztalról, csak éppen az újság olvasását hagyta abba. Marceau-n erősen látszott, hogy félig arab, félig francia, bőre világos volt, haja, szeme pedig egészen sötétbarna, majdnem fekete. Kora tavasszal töltötte be a huszonkilencedik évét, ötéves sem volt, amikor apját elvesztette. Szerette apját, legalábbis így emlékezett rá, megsiratta, amikor meghalt valahol a hegyek között. Néha eszébe jutott a temetés, a komor katonai pompa, a francia zászlóval letakart koporsó, rajta édesapja kardja és csákója, a dobok pergése, a koporsó mögött lassú díszlépéssel menetelő katonák, ő a koporsó mögül sokszo
