20.
A portás csodálkozott, amikor Szabolcsi beállt a parkolóba a Toyotájával, és elkérte a szobája kulcsát, de még jobban csodálkozott a biztonsági szolgálat ügyeletese, amikor a páncélszekrénye kulcsát kérte. Szép, szálkás betűivel aláírta a kulcs átvételét igazoló rubrikát a biztonsági naplóban, aztán felment az irodájába. Az igazgatósági épületben csend volt, de Szabolcsi most feltördelte lépteivel azt a leülepedett csendet. Bement a szobájába, fáradtan körülnézett, szerette volna tudni, hogy irodájában van-e lehallgatókészülék. Leült, fejét hátrahajtotta, lehunyta szemét, és gondolkodott. Csapdába került, és úgy érezte, hogy ebből a csapdából nincsen kiút. Tehetetlen. És tulajdonképpen felelőtlen is. Tudja, hogy nincsen valutája, és abban is biztos, hogy nem is lesz, mert sehonnan sem
