Lainey
– Randevúznunk kell.
Tekintetemet felemelem a függönyről, melyet a gyerekszobába varrok fodros, krémszínű anyagból, mely olyan hatást fog kelteni, mintha kövér felhők libegnének az ablak körül.
Dean fiatalabbnak tűnik, amikor ezt kimondja; huncut és játékos arckifejezése olyan, mint amilyet egy fiú akkor vágna, amikor próbál meggyőzni egy lányt, hogy lógja el az óráját és helyette smároljon vele a tornaterem mögött. Egyszerűen ellenállhatatlan.
– Vagy…, tudod, álrandiznunk. Úgy kell tennünk, mintha egy pár lennénk. Tettetnünk kell.
– Álrandi? Úgy hangzik, mint egy romantikus regény cselekménye.
Dean végigsimít a függöny szegélyén.
– Talán. De a helyzet továbbra is az, hogy el kell járnunk együtt ide-oda a városban, hogy lássanak együtt.
– Eddig sem rejtőzködtünk.
– Oké, de
