A remény, mely szerint Botond más lesz.
Körülbelül öt másodperc alatt döntöttem el, írok Ivánnak. Amikor láttam, hogy az üzenet elment, persze azonnal rájöttem, mekkora őrültséget csináltam. Abban a pillanatban kijózanodtam, és vissza akartam vonni, de elkéstem, mivel Iván akkor már elolvasta.
Ami a legrosszabb, vissza is írt.
Most a soraimat olvasva egyből megszólalt a belső riasztóm, így megpróbáltam helyrehozni a dolgokat. Meg is fogalmaztam a sajnálkozó üzenetet, amiben elmagyaráztam, mégsem tudok elmenni.
„Helló! Sajnálom, de tegnap három pohárral többet ittam, mint általában. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy az életem elkeserítően unalmas, így nem szoktam eljárni itthonról, szóval…”
Ez így nem lesz jó, muszáj valami olyat írnom, ami lényegre törő és nem igényel egyéb magyará
