– Fogalmam sincs, miről beszélsz – vallom be.
Anyám elkezd fel-alá járkálni, kezével szélesen gesztikulál.
– Istenem, mióta várok már rá, hogy Pamela után végre talpra állj és találj magadnak egy normális lányt. Most megtörténik, erre az idióta apád ezt is elrontja. Nem csodálnám, ha ezek után Lia nem szeretne többet velünk találkozni – folytatja a monológját, miközben folyamatosan rója a köröket az asztalom körül.
– Nem ülnél le? Kezdek elszédülni – zsörtölődöm, az anyám egy legyintéssel elhallgattat.
Szóval nem. Remek, körözzünk csak tovább, hátha idetaccsolok.
– Annyira más, mint Pamela. Ezt magyaráztam apádnak is, de ő makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig ő átlát Lián. Komolyan, normális az ilyen? Szerinted normális? Megmondom én neked, nem! Nem az!
– Anya, mi a jó büdös fra
