Éppen Hannának válaszolok, aki részletekre kíváncsi a Gergővel való találkozásommal kapcsolatban, amikor Iván a szobába lép. Nagyon kell koncentrálnom, hogy ne nézzek felé, ezért a telefont szorongatom görcsösen. Ez nehezebbé válik, amikor lefekszik mellém az ágyba.
– Komolyan egy párnát tettél közénk? – kérdezi, miközben hitetlenkedve elneveti magát.
Nem fordulok meg, elsimítom a vékony takarót, amit magamra terítettem.
– Tekints rá úgy, mint egy térelválasztó falra – kapcsolom le az éjjeli szekrényen lévő lámpát, mellé teszem a mobilomat, és háttal Ivánnak elhelyezkedem.
– Nem fogok rád mászni, ha ettől tartasz – mondja igazán jól szórakozva.
– Csak maradj az oldaladon – szűröm a fogaim közül.
– Azért annyira nem ellenkeztél, amikor megcsókoltalak.
Hirtelen megfordulok, a könyököm
