Sokáig tartott az út.
Volt, ahol hóban gázoltak, volt, hogy napokig esett rájuk a hideg eső. Áztak és fáztak, dideregtek és dacolva az idővel mentek előre. Láttak városokat messziről és közelről. Megesett, hogy az utak mellett jöttükre felsorakoztak a parasztok, és rettegve figyelték az elvonuló csapatot. Még kétszer kellett Berény úrnak elővennie őfelsége, Ottó császár meghívó levelét, amikor nem hittek nekik. Anyák mutogatták őket kicsiny gyermekeiknek, és reszkető ajakkal suttogták: ezek a magyarok, kik mind egytől egyig maguk a patás, kénkőszagú ördögök!
Aztán az egyik városban várták őket a császár küldöttei. Egy, egyetlen ismerős arcot pillantott meg Berény úr, ki a lovaggal magyar földön találkozott: Lambert úr szívélyesen üdvözölte Berényt. Fiatal voltát most is takarta nagy szak
