A kocsma még egy mérföldre sem volt az üzem bejáratától. Kicsit rozoga, de barátságos vidéki fogadónak tűnt, bizonnyal nem olyan régi, mint amilyennek az ember a megfeketedett fagerendák alapján hihette. Vélhetően a harmincas években épült, amikor nagy divatja volt a Tudor-utánzatoknak. A délutáni szélben lustán lengedezett a fogadó kopott cégére. A lepattogzott kép egy vidám, köpönyeges parasztot ábrázolt, amint egy disznóval táncol. A felirat Vidám Farmer néven hirdette az intézményt. Toni beállt a parkolóba. Egy rozsdás teherautót leszámítva más jármű nem volt a közelben. Szemlátomást nem csúcsforgalomban érkeztek.
Odabent a plafont még több álgerenda ékesítette. A falakat végig patinás lószerszámok díszítették, egy sor fotó társaságában, amelyeken szerencsétlen parasztemberek néztek k
