ELŐKÉSZÜLETBEN:
(részlet)
– Várjatok! Még nem állítottam be a kamerát… pillanat!
Nagy-nagy nevetés, András a kameráját igazgatja, egy pillanatra csak az álla látszik, aztán a szemüvege, végül pedig a plafon. Még nagyobb nevetés, valaki tapsol is. Mindannyian rengeteget használják ezt az applikációt a lezárások óta, de sejtik, hogy András is izgalmában lökdösi a telefonját.
Végre minden jó, a kamera mutatja a férfit és az íróasztalát, és most ott a képben nyolc arc, ketten éppen hiányoznak, igazoltan.
És még valaki, de ő már öt éve sem volt jelen.
Egy nagy várakozás az egész. Nevetés, izgalom, elvégre nem mindegy, hogy mi akad majd András kezébe. Nagyon nem mindegy.
– Úristen, de jó lesz, végre nem az egyéjszakás kalandok veletek! – kiabál közbe Nóra, és megrázza sötét, hullámos hajá
