1.
A vak sötét szobába, csak a Kupola város fényei világítanak távolról. Messze nem elég Lia szemeinek, hogy bármit is lásson. Kiment az áram vagy mi? Pont most? Percek telnek el a vak sötétben. Szemei lassan megszokják, mérgelődik, hogy telefonját a nappaliban hagyta, jó lenne most lámpának. Próbálja számon tartani az időt. De egyre inkább esik kétségbe. Soha nem volt egyedül ebben a lakásban. Nem ismeri annyira, mint húga. Másik részről, meg fogalma nincs, mi, ki az a vadász és mi történik, ha hívják? Miért kellett hozzá a biztonsági jelszó?
Egyszerre éljetek. Mondja magában Lia, anyja jelmondatát. Tamarával, annyira szoros a köztük lévő kötelék, hogy sokszor, még ha nem is találkoztak, vagy beszéltek hetekig, tudták, mi van a másikkal. Így sikerül épp ugyan olyan frizurát is vágatniuk
