1.
Zaafiel és Runa a betonkupolához értek. Ahogy a vadász a mélybe tekintett huzalok zaját hallotta feje felett. A semmiből négy árny közelített feléjük. Az új hullák még mindig a kupolába folytak, mikor Runa nyílpuskája kattant, majd lőtt. Dupla nyíl szelte párhuzamosan a levegőt, szíven találva a fiatal rabot, mi tovább repült a huzalon, majd a sziklafalnak csapódott.
Zaafiel füttyszóra lett figyelmes a kupolából, visszanézett a gyér, fáklyavilágított lyukba.
‒ TE IS KUTYA VAGY! – kiáltott fel a fiatal fiú, nehezen állva a csúszós hulla halmon – JÓZSUÉ AZT ÜZENI: KAPJÁTOK BE! – intett be a vadásznak, mikor Zaafiel felegyenesedett és elkapta a Runa felé szálló árnynak a huzalját. Megrántotta, nyakára tekerte az acél huzalt és behajított a kupolába. Még mielőtt az leért volna, rántot
