XXII. FEJEZET
– Lytilla, én úgy félek! – mondta Anna hisztériásan, mialatt a csigalépcsőre tette a lábát, amely a tükör mögött kanyarodott a falban.
– Ne félj – biztatta a Mars-leány –, majd csak átjutunk. Ha kiértünk a palotából és elérjük a chiritligetet, akkor már könnyű lesz.
– Csak legalább Sándor lehetne velünk!… – sóhajtotta Anna.
– Nem jöhet velünk. Neki is fel kellett venni a Mars-beliek overallját és a másiknak is. Őket aztán könnyen átvezeti Aita a palotán. Most úgyis nagy a zűrzavar… senki sem törődik velünk. A hangyák elfoglalták a vízműveket és ha kinyitják a zsilipeket, a csatorna vize elárasztja a Mars-várost… Hidd el, nekem nagyobb okom van a félelemre, mint neked, Anna!
– Sándor egészen oda van a műszerész eltűnése miatt. Délután még láttuk. Még akkor is velünk volt,
