Ugyanaznap este Éváéknál is kínos jelenet játszódott le. Bán Ernő, a „Mamut Pamutipari Rt.” vezérigazgatója feltűnően rosszkedvű volt a vacsora alatt, amire évek óta nem volt példa. Evés közben alig nézett fel a tányérjáról. Felesége, a sápadt, félénk szemű asszony nem mert egyetlen szót sem szólni.
Éva is hallgatott és az apját nézte.
A vezérigazgató energikus, napbarnított arcához jól illett a deresedő, keskeny bajusz. Szeme szigorú és kutató volt. Emberei féltek tőle, de felnéztek rá.
Bán Ernő szivarra gyújtott és hirtelen felállt. – Menjünk a dolgozószobámba! Beszélni szeretnék veled, kislányom!
Éva sohasem tudott megbarátkozni a dolgozószobával. Túlságosan ridegnek találta a tágas helyiséget, ahol sokszor nappal is félhomály volt. A mahagóni polcokon roppant könyvek pöffeszkedtek
