Másnap délután új látogatók érkeztek a szanatóriumba. Először is Hódi jelentette be magát. Évának kedve lett volna elutasítani az igazgatót, de azután meggondolta magát és fogadta a vendéget.
Hódi ragyogott az örömtől és olyan beszédes volt, mint még soha.
– A színház remekül megy – újságolta. – A pénztár előtt sorban állnak az emberek… Maga talán nem is tudja, hogy mit játszunk, kis művésznő… – „Egy furcsa kis hotel” – Ez a címe a darabnak. – Jó, mi? – Nem mondom, nem az a színtiszta irodalom, amit én kedvelek, de tagadhatatlanul érdekli az embereket. Vasárnaponként három előadást kell tartanom.
– És a színészek is háromszoros gázsit kapnak? – kérdezte Éva ártatlanul.
– Milyen elmés kérdései vannak – nevetett Hódi zavartan. – Erről természetesen nem lehet szó, hiszen akkor becsukhatná
