V. FEJEZET
BONYODALMAK
BONYODALMAKAz admiralitás előtt egy autó állt meg. Olajos munkaruhába öltözött tengerészaltiszt ugrott ki belőle. Intett a sofőrnek, hogy várjon, s azzal máris berohant az épületbe.
Dawis altengernagy meglepetten nézett a szobájába lépő tisztre, aki lelkendezve jelentette, hogy egy altiszt kér bebocsájtást. Dawis bólintott és néhány pillanat múlva az érkezett belépett. Tisztelgett, azután körülnézett.
– Utasításom van, hogy az üzenetet csak négyszemközt adhatom át – mondta fojtott hangon.
Az altengernagy kérdően nézett az altisztre, de azután intett tisztjeinek, akik elhagyták a szobáját.
Amikor az utolsó is betette maga mögött az ajtót, az altiszt közelebb lépett, és halkan Dawis fülébe súgott valamit.
Az altengernagy hátratántorodott.
– Ez lehetetlen… őrmes
