Chapter 3
1313 Words
Ted Morris a Market Streeten ballagott. Elfáradt már, nehezen húzta lábait, mert a Market Street San Francisco leghosszabb útja volt, amely Ferry Landingnál, a személyszállító hajók kikötőjéből indult ki és átszelte az egész várost. Morris nézte a ragyogó transzparenseket, a kivilágított üzletek kirakatait, az úttesten robogó autókat, és azon gondolkozott, hogy holnap mihez fog kezdeni. Az volt az érzése, hogy bezárhatja az irodát, és elmehet dokkmunkásnak. Felsóhajtott. Mégis jobb lett volna megmaradni a rendőrség kötelékében és bolond fejjel nem nyitni magánnyomozó-irodát.
Amint az esti fényben fürdő Market Streeten sétált, visszaemlékezett az elmúlt évre. San Francisco XIV. kerületében teljesített szolgálatot, a hírhedt China Townban, felügyelői rangban. Morris felügyelő neve félelmetes volt, mert csökönyös elszántsággal kereste a bűnös nyomát és nem eresztette ki a kezéből azt, akit megfogott. Akkor jött az a szerencsétlen West-eset, William Westet, a híres milliomos fiát letartóztatta egy kínai Tong házában. Megbilincselte és beszállította a központba. A megindult mentési akció le akarta szerelni Ted Morrist. De Morrist kemény fából faragták és nem engedett. Bíróság elé vitte a könnyelmű fickót, aztán lemondott az állásáról és magánnyomozó-irodát nyitott. Az iroda ment volna, ha Morris nem lett volna becsületes, kemény ember, aki a nem tiszta ügyeket egyszerűen nem vállalta. Egyszerre azt vette észre, hogy nincs ügy, nincs kereset, csak a megtakarított dollárjai fogytak el. Így jutott el a mai napig. Reggel megnézte a csekkszámláját, a szomorú egyenleget, amely árva száz dollárt mutatott csak a javára. Otthagyta a titkárnőjét, segédjét, Mortimert, és az egész irodát. Reggel óta járta az utcákat nekikeseredve.
A hold felívelt az égre, sárgán, vigyorogva, de ezüstös sugarai megtörtek a fényreklámok vakító fényében. Messze sötétlett a Chronicle Building tornya, a St. Patrick székesegyház harangjai is megkondultak, a harangok zúgása beleveszett az utcák kaotikus lármájába, a kábelvasutak dübörgésébe. A Yerba Buena park felől illatokat sodort a lágy esti szellő, és a Nob Hill felől elegáns autók suhantak San Francisco fényes, kigyulladt éjszakájába…
Ted Morris felnézett az égre, sóhajtott, aztán elindult a Sansome Street felé, ahol holnapra megszűnő irodája volt. Fáradtan lépkedett a kigyulladt, fényes estében, üresen, kifosztva, összetörten. Magas, hatalmas termete meghajolt, kemény, éles arcára ráncok vésődtek és acélos csillogású szemeiből ellobbant a fény…
Ted Morris hazafelé ballagott…
*
Ilse Kearn rámosolygott a főnökére, Ted Morrisra. Kék szemei lázasan csillogtak. Halkan suttogta.
– Mr. Morris, egy úr várja bent már dél óta.
Morris szomorúan elmosolyodott. Legyintett.
– Házasságtörés? Válóok? Alibi? – kérdezte. A segédje, Allan Mortimer közbeszólt. Fiatal, szép arca komor volt, mint a főnökéé. Mortimer Morrisszal együtt lépett ki a rendőrségtől, követte mesterét az életbe. Úgy fájt neki az iroda bukása, mint Morrisnak. Most valami reménység csillogott szemeiben.
– Azt hiszem, felügyelő úr – mondta csendesen –, hogy komoly ügy.
Morris rájuk mosolygott.
– Majd meglátjuk, gyerekek…
Ilse eléje állt. Kék szemei könyörögve néztek Morris arcába.
– Fogadja el az ügyet, főnök. – Hátha nyerünk egy kis haladékot! – mondta halkan.
Morris bólintott.
– Jól van, Ilse… – és bement a szobába…
Morris dolgozószobájában csak az asztali lámpa égett. A fény ráesett egy kopasz fejre, éles vonású arcra, kegyetlen csillogású szemekre. A látogató az ajtónyílásra felállt. Termete hajlott volt, de még így is magas, hatalmas.
Ted Morrison arca megrándult, amint meglátta látogatóját. Szája megkeményedett.
– Mr. West!…
A híres milliomos volt, aki miatt otthagyta a rendőrséget. Aki a pénzével nem tudta elérni azt, hogy Morris futni engedje a fiát. Morris most maga előtt látta azt a jelenetet, ami a detektívfőnök szobájában lefolyt. A milliomos óriási összegeket ajánlott fel. A főnök is kérte Morrist, mint mindenki. Amikor West látta, hogy Morris megingathatatlan, akkor az mondta: – Jegyezze meg ezt a pillanatot, Ted Morris! Keservesen meg fogja bánni!
Morris mosolygott akkor. Hidegen felelt.
– Ha még egy szót szól, akkor vesztegetésért magát is bíróság elé állítom!
A milliomos ránézett, dühösen acsarkodva, aztán elrohant. És most itt van az irodájában, itt van ez a kegyetlen szemű, tar fejű ember. Vajon mit akar?
Feléje bólintott.
– Foglaljon helyet, Mr. West!
Leültek. A milliomos arccal Morris felé fordult és beszélni kezdett.
– Tudom, Mr. Morris, hogy csodálkozik azon, hogy felkerestem azok után, ami kettőnk között történt, de bízom magában. Azt gondolom, hogy aki szembe mert velem szállni, az nem fog félni másoktól sem, ha az igazság kiderítéséről van szó. Azt hiszem, jól gondoltam? – és várakozóan nézett Morris arcába.
Ted Morris elmosolyodott. Kemény arcán ráncok futottak széjjel. Bólintott.
– Jól gondolja, Mr. West – mondta halkan. – Beszéljen egész bátran.
William West arca megenyhült. Előrehajolt.
– A fiamról van szó, Mr. Morris.
Közbevágott.
– A fia már kiszabadult?
Bólintott.
– Igen, sikerült elérnem, hogy szabadlábra helyezzék. De újra belépett a Fekete Sárkány Tongba, újra a banda karmai közé került.
Morris arca megkeményedett.
– Megint embercsempész lett?
West szájából halkan jött a szó.
– Igen.
Ted Morris elgondolkozott. A Fekete Sárkány Tong San Francisco legerősebb kínai szövetkezete, amely kínaiakat csempészett be az Egyesült Államokba és fehér lányokat vitt ki Kínába. Ez a fickó, West fia, ez az unatkozó milliomos fiú, a karmaikba került. Most újra közéjük állt, pedig tanulhatott volna a múltkori esetből. Vajon mivel vették rá a Tong emberei, hogy újra részt vegyen a Tong üzleteiben. Ránézett Westre.
– Mit tehetek én itt, Mr. West?
A milliomos felkapta a fejét.
– Figyeljen rám, Mr. Morris! Azt a fiút valamivel kényszerítették. Az első esetben talán unalomból ment el, vonzotta őt a Tong élete, aztán megszokta az izgalmakat. A Tong érti, hogy hogyan kell rabul ejteni az ilyen fiúkat. Akkor csapott le maga rá. Egy félévet ült miatta, meghurcolták a nevemet az egész országban. Amikor kiszabadítottam, megígérte, hogy dolgozni fog. De már egy hónap múlva rájöttem, hogy lejár a China Townba. Figyeltettem. Olyan jelentéseket kaptam, hogy meghűlt bennem a vér. Ma egy hete felelősségre vontam. Azóta nem láttam, eltűnt.
– Miért nem fordult a rendőrséghez?
– Ezért!… és odadobott egy papírdarabot az asztalra.
Morris felvette és olvasta. A levélben ez állt:
„Ha fia eltűnését a rendőrségen bejelenti, akkor lánya kerül sorra. Reméljük, hogy nem akarja azt, hogy lánya egy kínai felesége legyen.
Fekete Sárkány Tong.”
Morris elgondolkozva forgatta kezében a levelet. Komoly dolog ez, vagy ijesztés? Vagy a fiatal West trükkje? A Fekete Sárkány Tong újra szervezkedik. Felveszi a harcot újra. Ránézett Westre.
– Mivel akar megbízni, Mr. West?
A milliomos arca most fáradt és kimerült volt. Hangja reszketett.
– Mentse meg a fiamat, Mr. Morris! Maga már végzett egyszer a Tonggal.
Morris bólintott.
– Egyszer igen. De akkor a hátam mögött volt az egész rendőrség.
– Beszéltem a detektívfőnökkel. Segíti magát, Morris, úgy, mintha még mindig a rendőrség tagja lenne.
A detektív szemei felvillantak. Éles, kemény csillogás áradt ki belőle. Előrehajolt, hangja kemény volt; szinte felcsattanó.
– Utánajárok a dolognak, Mr. West! De… – és szemei lázas fényben csillogtak –, de ha fia is bűnös, akkor ő is lakolni fog.
West arca komor volt.
– Inkább lássam a börtönben, mint a Tong karmai között. Szabad kezet adok magának, Mr. Morris.
Felállt, elővette csekk-könyvét és kiállította, a kitépett lapot az asztalra tette.
– Ne kímélje a költséget, Morris. A fontos az, hogy a fiam ismét otthon legyen.
Kezet nyújtott a detektívnek.
– És értesíteni fog a nyomozásról időnkint – mondta halkan. – Megteszi ezt, Morris?
A detektív bólintott, kikísérte a milliomost, aztán Ilse és Mortimer kérdő pillantásainak pergőtüzében visszatért a szobájába. Elgondolkozva ült asztalánál. A Fekete Sárkány Tong helyét nem lesz nehéz kikutatni. De a fiatal Westet elhozni onnan és szétugrasztani a kínai bandát, szinte lehetetlen feladatnak látszik. Rátévedt szeme az asztalon fekvő csekkre. Ötvenezer dollár! Az öreg West valóban nem kíméli a költséget.
A telefon felberregett. Felvette a kagylót. Ismeretlen hang verődött a fülébe. Angolul beszélt, erős kínai akcentussal.
– Helló! Ted Morris?
– Helló! Morris iroda, Ted Morris.
– Személyesen?
– Yes!
– Csak arra akarom figyelmeztetni, hogy ha West ügyét elvállalja, akkor hamarosan a másvilágon nyithat magának nyomozóirodát. Good night, Morris!
– Good night, gazfickó! – mormogta maga elé, miközben letette a kagylót. Megkezdődik a harc, gondolta és behívta Ilsét és Mortimert…
- Writer
