Lona már huszadszor olvasta el Ilse levelét. úgy érezte, hogy meggyőzőbb, szebb sorokat még sohasem olvasott… Mikor Howard belépett, ijedten tette el a levelet.
– Ilse írt… – mondta, mikor a fiatalembert üdvözölte. – Ha tudná, mennyire hiányzik nekem a húgom!
– Én is nagyon szeretném már megismerni… Annyi szépet hallottam róla.
– Anyus alszik… jöjjön, menjünk a szalonba. Zongorázni fogok, feltéve, hogy szívesen hallgatja.
Howardnak természetesen nem volt ellenvetése, minthogy akkor sem lett volna, ha Lona azt kívánja, hogy tíz percig ne vegyen lélegzetet.
A szalon nyitott ablakán virágzó orgonaág hajolt be és fűszeres illattal töltötte meg. a szobát. Lona „Grieg”et játszott… Howard a zongorára támaszkodott, nézte a lányt, és úgy érezte, hogy láthatatlan kezek felemelik és elviszik val
