HAZEL
Miami, hónapokkal korábban
– Miért erre jövünk? – kérdeztem a taxist, amikor észrevettem, hogy nem azon az úton hajt, ami a lakásomhoz vezet. Késő délutánig dolgoztam, fáradt voltam, és alig vártam már hogy hazaérjek. Alig egy hónapja temettem el a bátyámat, nem nagyon voltam magamnál az elmúlt időszakban, de azért annyira képben voltam, hogy tudjam, ez az út, amin haladtunk, nem arra visz, ahová menni akarok. A sofőr rám nézett a visszapillantó tükörből, és bizonyára látta a szememben bujkáló pánikot. A zsigereimben éreztem a baj közeledtét.
– Scusi, signorina – kért elnézést olaszul. Nem beszéltem ezt a nyelvet, de azért ennyit megértettem belőle.
– Azonnal álljon meg! – parancsoltam rá, de nem lépett a fékre.
– Nyugodjon meg, csak kikerülöm a forgalmat – váltott át angolra, m
