HAZEL
Vernazza, napjainkban
Csak forgolódtam az ágyamban, és képtelen voltam elaludni. A gondolataim összevissza cikáztak, és csak tétlenül vergődtem miattuk. Igaza volt Enzónak abban, hogy Dario nincs itt. Viszont, amit nem tudott az az, hogy bármennyire is haragudtam rá emiatt, képtelen voltam elfelejteni őt. Egyszerűen nem ment. Ha ezerszer mennék végig azon a vadregényes ösvényen és lógnék mindannyiszor egy gyökérbe kapaszkodva, akkor sem. Ha minden egyes alkalommal Enzo segítene kimászni onnan, akkor sem. Nekem Dario volt az igazi, már, ha létezik ilyen, és ennyire le lehet egyszerűsíteni azt az érzést, ami akkor kerít hatalmába, ha rá gondolok. Tudom, hogy nem olyan ember, akibe szerelmesnek kellene lennem. Tudom, hogy elvakítanak az érzelmeim, de képtelen voltam észérvekkel meggyő
