Olyat tett, amit eddig el sem tudtak volna képzelni róla. A halántékához emelte a kezét, és némán tisztelgett Amres kadét előtt.
A bogarak meg csak dolgoztak. Eltüntették a lány hátáról a ruhát, aztán elérték a bőrét, majd a húsát. Most már biztosan meghalt – győzködte magát a konstruktőr, rosszulléttel küszködve.
Ekkor apró vércseppek kezdtek felszállni Roberta testéből, de a pajzs nem engedte távozni őket a vonzásköréből, ezért úgy tűnt, mintha a lecsiszolt anyagok porszemnyi részecskéivel szennyezett vérzivatar kavarogna a robotok körül. A kadét tekintete lassacskán kiüresedett, minden bizonnyal végre kilehelte a lekét.
– Ezt én nem bírom felérni ésszel – fogta a fejét Nevran. – Soha nem volt még ilyen gyenge gyakornokom, de azt még róla sem feltételeztem volna, hogy véletlenül vagy
