II. FEJEZET
Két nap telt el azóta, hogy Oldring megvédte a lányt a mormonok ellen.
Brandock döngő léptekkel mérte végig a deszkapadlót. Időnként kinézett az ablakon is. Miután kellően megbámulta a szél korbácsolta fák árnyait, tovább folytatta körútját a szobában.
A mesztic aggodalmas pillantással figyelte az urát, de nem mert szólni.
Végre is Brandock unta meg a hallgatást. Dühösen Joehoz lépett.
– Beszélj, mi van az emberekkel? Egyik sem jött vissza?
A mesztic vállat vont.
– Talán pórul jártak.
– Ostoba – förmedt rá Brandock –, azt hiszed, a múltkori eset megismétlődik?
A ranch gazdája arra a három emberre gondolt, akik a múlt héten nyomtalanul eltűntek a sivatagban.
– Velük kellett volna mennünk – jegyezte meg a mesztic. – Mondtam, hogy kár a fickókat egyedül elengedni. Talán
