II. FEJEZET
A BANDITÁK FŐNÖKE
Smorest ezredes nyugtalanul járkált a tágas szobában. Időnként meg-megállt az ablaknál, és kutató pillantást vetett a sötét udvarra. Tíz óra felé járhatott az idő, amikor az udvaron egy lámpa fénye villant fel, dühös kutyaugatás hallatszott, majd kis idő múlva kopogtak az ajtón.
Smorest ijedten ismerte fel a belépő véres arcú emberben egyik legelszántabb legényét.
– Mi történt, Mac?
Az óriás nehezen lélegzett.
– Minden igyekezetünk hiábavaló volt.
– Nem sikerült a mozdonyt felrobbantani?
Mac Green fáradtan roskadt az egyik székre.
– Az elején minden simán ment. A mozdony kisiklott, és mi azonnal megrohantuk a vonatot. A postakocsi őreit ártalmatlanná tettük, és én magamhoz vettem a pénzeszsákot…
Smorest ujjai idegesen koppantak a szék támláján.
– Be
