„Nehéz az igazságról beszélni,
mert habár egyetlen igazság van csupán,
az él, ennélfogva élő és változó arca van.”
FRANZ KAFKA
Egy nap sem telt el, hogy Giulia ne gondolt volna arra, mennyire másképp alakult volna minden, ha odaadja Marcellónak Róza utolsó levelét. Talán elhagyta volna a férjét, és visszatér Velencébe… akkor a gyerek is az igazi apjával nőtt volna fel.
Amikor meghallotta a csengőt, már tudta, hogy innen nincs visszaút.
Felállt, hogy ajtót nyisson, lezárva végre életének egy fontos szakaszát.
Lili gyakorlatilag berontott a nappaliba, és már rá is kezdte.
– Tévedett, Giulia! Nem Marcello volt Róza szerelme! Hogy tévedhetett ekkorát, ha annyira jól ismerte a nagymamámat?!
Giulia rémülten és csodálkozva állt a fiatal lány előtt, aki már nyújtotta is neki az antikvár
