Az őszi alkonyat fényei megcsillantak a csatorna vizén. Minden olyan csendes és nyugodt volt. A gondolákban ifjú párok suttogtak, örök szerelmet ígérve egymásnak.
Lili a Trattoria Venezia ablaka előtt állt, könnyes szemmel. Az összes el nem sírt bánat, fájdalom és veszteség most szakadt fel belőle. A lezáratlan gondolatok, a ki nem mondott szavak, a megbánások most találtak maguknak kiutat.
Az utazása végéhez ért, mégis úgy érezte, valójában csak most kezdődik minden.
Mindazt, amit Róza nagyi életében nem tudott neki elmondani, elmesélte helyette a története. Azok a szerelmes levelek, a naplója, a könyvek és Alessandro történetei, visszaadták neki szeretett nagymamáját.
Azt a nőt, aki erős, kemény és határozott volt, egyúttal gyengéd, szeretetteli és odaadó is.
Rózának köszönhette ezt
