„Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi.”
HELEN KELLER
A nap besütött a panzió ablakán, egy csodás új nap reménye köszöntött a városra.
Lili még az ágyban volt, jólesett neki a cirógató napsugár, és közben arra gondolt, hogy mennyire kiszámíthatatlan az élet. A legcsodálatosabb és legszebb pillanatok is tovaszállnak, és olyan megpróbáltatások és nehézségek jöhetnek, amelyek akár végzetes összeomláshoz is vezethetnek.
Még mindig fájt az elválás Dávidtól. De sebzett szíve csak úgy tud meggyógyulni, ha egy ideig távol marad mindattól, ami a múlt fájdalmaira emlékezteti.
Fájt, hogy búcsú nélkül jött el, fájt Dávid távolsága, de ugyanúgy a közelsége is.
Hiányzott neki a férje humora, kedvessége és önfeledt mosolya, amitől mindig biztonságban érezte magát.
Tudta, hogy a menekülés semmit
