Carter
Miközben a telefon kicsöng, csakis az jár az eszemben, milyen iszonyatos önfegyelemre lesz szükségem ahhoz, hogy ne basszam Ariát ájultra, ne késztessem arra, hogy a nevemet sikoltozza, miközben az apja mindent hall a telefonban. Lassan, egyesével nyomom be a telefonszámot, és közben eszembe jut a lány arcára kiülő, mindent elsöprő szenvedés, amikor meghallotta, hogy miatta robbantottam ki a háborút. Ezt nem azért hoztam szóba, hogy megtörjem vele.
Hanem mert ez az igazság.
Kihangosítom az asztali telefont, és valósággal tombol bennem a feszültség, ahogy meghallom a csengő hangot, és Aria vonaglani kezd az asztalon.
A telefon kicseng.
Egy ujjal végigsimítom a lány fenekét és a combját egészen a térdéig. Nyöszörögni kezd.
– Csitt! – szólok rá, és azt bámulom, ahogy selymes lába
