Carter
Nem tudom eldönteni, hogy Aria tényleg szeret-e.
Soha nem fogom elfelejteni, ahogy kimondta az igazat. Letaglózott vele. Lehet ugyan, hogy egyszer majd megszeret, de közben mindörökké gyűlölni fog.
Emiatt ugyan nem kárhoztathatom, de azt akarom, hogy a gyűlölet megemlítése nélkül beszéljen a szeretetről. Mert akkor el tudom hitetni magammal, hogy nincsenek már elrejtett aknák.
Azt akarom, hogy újra kimondja, ám ezúttal őszintén. Nem lett volna szabad olyan vadul a képembe vágnia a vallomását, amikor a gyönyör kapujába került miattam. A szavai megrészegítettek, és olyasvalamit érzek miattuk, amit képtelenség lenne szavakba önteni.
Aria ma nagyon lassan rajzol. A kandalló előtt fekszik a nappaliban, és egész idő alatt csak egyetlen képpel foglalkozott. Három órája csupán egyetlen
