Carter
A parketta reccsenése jelzi Aria közeledtét. A fürdőszobában még ég a lámpa, és a halvány, sárga fény beszűrődve árnyékot vet a női alakra. Aria még sosem tűnt ennyire csábítónak és ragyogónak. Dacosan megnyalja a száját, bár gyönyörű, mogyoróbarna szemében félelem reszket. Meztelen, a bőre kipirult, mert arra gondol, ami ránk vár. Mozdulatlanná dermed, amikor megérzi a pillantásom.
A kibaszott életbe! Még sosem állt ilyen keményen a farkam. Tudom, hogy erre van szüksége. Mind a kettőnknek ez kell. Az elmúlt néhány nap során csak visszafelé lépkedtünk, és csak tétován előre.
Egyenrangú félként áll most előttem, vakmerően, rendíthetetlenül, bár nem ott, ahol én, hanem a szoba túlsó végében.
– Gyere ide! – parancsolom. Leülök a székbe, és egy kézzel végigsimítom a jobb combom.
Ar
