Édes istenem…
Oké, kérek egy percet. Megoldom. Hát persze hogy meg! Nem vagyok amatőr, az ég szerelmére! Bírom az italt. Ezalatt azt értem, hogy nem voltam annyira részeg. Ami azt jelenti, hogy nem volt filmszakadásom. Tehát elegendő emlékképem van ahhoz, hogy meg tudjam mondani, hogyan jutottam a Windsor nászutas lakosztályába.
Persze, a részletek kissé homályosak, ezt nem vitatom. De ez nem jelenti azt, hogy ne emlékeznék, csak azt, hogy a részletek sokkal érthetőbbek voltak akkor, amikor megtörtént az eset, mint másnap. Ennyi az egész.
Férjhez mentem. Vince-hez. Ez még akkor is kristálytiszta lenne, ha nem csillogna egy aranykarika az ujjamon. Szinte mindenre emlékszem, bár kissé ködösen. Biztos, hogy tegnap este sokkal logikusabbnak tűnt minden, de hát ilyen a tequila.
Canon volt a
