Ha már úgyis el akar válni tőlem, nekilátok, hogy elpusztítsak mindent, amit kiszedett nekem. Most már nincs miért úgy tennem, mintha egy törékeny virágszál lennék, ezen már rég túl vagyunk. Egyébként is bánt még egy kicsit az, hogy salátát választottam ebédre, túl éhes vagyok ahhoz, hogy bármi érdekeljen.
– Nagyon finom – sóhajtok teli szájjal. – Hagyták, hogy megkóstold ezt a sajtot, vagy előre tudtad, hogy jó lesz? – teszem fel a kérdést, miután lenyeltem a tésztát.
– Nem tudom eldönteni, hogy komolyan beszélsz-e, vagy elment az eszed.
– Egyszerűen csak szórakoztató vagyok.
– Nem vagy semmi – ért egyet velem, majd kortyol egy kis bort, és a pohár széle fölött vizslat.
– Találkoztál már hozzám hasonlóval?
Sokáig nem szól, úgy néz rám, mintha komolyan végiggondolná a választ.
– Nem
